Soul és elegancia

Csonka Andreas mesél a Megasztárral kapcsolatos élményeiről.

A TV-ben és a többi médiumban is sokat láthattunk, olvashattunk a Megasztárok életéről, hogy mit ettek reggelire, milyen ruhákat hordanak, mikor, kivel találkoztak. Olvasóinkat egészen más dolgok érdeklik, arról olvasnának, milyen szakmai dolgok folynak a kulisszák mögött..

A héten Csonka Andreast kérdeztem, akivel immár közösen dolgozunk azon, hogy hangja még szebb legyen és közönségét sármos fellépésével még inkább elvarázsolja!

Hello Andreas, köszönöm, hogy mesélsz nekünk, és megmutatsz egy kicsit abból a világból, ahová sok olvasónk dédelgetett álma eljutni.

Hello, üdvözlöm az olvasókat!

Mióta énekelsz? Mik a legkorábbi élményeid a zenei pályádon?

Már hatéves koromban Michael Jaksont utánoztam, igaz, akkor a táncnak is jelentős szerep jutott. Az volt a hétvégi program, hogy engem kellett néznie a családnak! Jakson bemutatókat tartottam, táncoltam és énekeltem hozzá a dalokat. 8 évesen elkezdtem gitározgatni, az éneklés ezzel együtt fejlődött. 13-14 éves koromban az egyik unokatestvéremmel írtuk meg az első közös dalunkat. Napi 10-15 órát gyakoroltunk, írtuk és hallgattuk a zenéket. Ezzel telt minden nap. Magamtól kezdtem el zongorázni, gitározni és énekelni is.

Hogyan fogalmazódott meg benned az az elhatározás, hogy elindulsz a Megasztárban?

Több régi dologra vezethető vissza. A Megasztártól függetlenül is mozogtam már valamilyen szinten a zenei világban. A „fekete vonat” együttesben énekeltem majdnem 3 évig, aztán szólókarrierem is elindult, megjelent a videoklipem is, dalokat írtam, más előadóknak. Volt pár média-megjelenésem néha, de egy lökésre még szükség volt. Azt gondoltam, hogy ha a médiára van szükség ahhoz, hogy az ember érvényesülni tudjon a zenei világban, akkor tegyünk egy próbát ebbe az irányba.

Azt mondod, mindenképpen kell valami szakmai megalapozottság ahhoz, hogy valaki ezen a versenyen eredményeket érjen el?

Azt gondolom, hogy igen. Egyre több a tehetségkutató és szinte senkit sem lehet elindítani csak úgy a semmiből, erre már szinte semmilyen esély sincs. Csak valami nagyon botrányos módon lehet valakit először híressé tenni majd később énekessé. (vagy annak mondani.) Persze vannak őstehetségek, akik oda állnak, és csak úgy jön belőlük ösztönösen a hang és valami nagyon jót alkotnak, de nekem ez egy jóval keményebb munka volt.

Mit keres a zsűri, milyen egy ideális Megasztár énekesi, előadói tekintetben?

Minél médiaképesebb legyen az ember. Nem gondolom azt, hogy mindig a tökéletes hang számít, vagy az, hogy több stílusokban énekeljen a versenyző. Ha egy ember annyira elfogadható, hogy a média fel tudja karolni, ha lehet benne üzleti értéket is találni, nagyobb eséllyel indul. Úgy hiszem ez is szempont a mai zsűrinek, attól függetlenül, hogy ülnek a zsűriben olyanok is, akiknek a zeneiség számít.

Több fordulón is jól kell teljesíteni azoknak akik a zsűri elé majd az élő műsorba kerülnek. Hogyan készültél ezekre a megmérettetésekre?

Pontosan 8 forduló van az első élő adásig. (20000 jelentkező volt a 2010-es Megasztárra, ebből válogatták ki azt a pár embert, akit az élő adásban a nézők láthattak.)

Az első akadályok könnyebbek, mert nincs olyan időbeosztás, hogy más nap már egy másik dallal kell készülni. Akik továbbjutottak első fordulón, 3 hét múlva mehetnek a következőre. Ha sikeresen szerepelnek a zsűri előtt, bejutnak a középdöntőbe, ami tavaly a Vígszínházban volt. Na ez már keményebb feladat. Minden nap kapnak egy újabb feladatot, és másnap már menni kell az új dallal. Emlékszem, hogy hazamentünk és egész éjszaka tanultunk, szinte senki sem tudott aludni, rengeteg stressz volt. (nevet)

Milyen szakmai segítséget kaptál a felkészüléshez?

114 ember volt. Az énektanár sem tudott annyit foglalkozni egy-egy emberrel amennyit kellett volna, átnézte egyszer-kétszer a dalt, akinek szüksége volt rá ahhoz még odament, de itt a középdöntőben nem számíthattunk más segítségre.

A versenyzők nem segítették egymást?

Igen ez egy érdekes kérdés. Amikor az elődöntők vannak, akkor még mindenki nagyon segítőkész, nagyon jók a barátságok, aztán az élő adásoknál, amikor érezni lehet a dolog súlyát már nem ilyen egyszerű a dolog. Szinte fel sem lehet fogni. Az ember az egyik pillanatról a másikra, mindenki számára ismerté válik. Az első élő adás után azt vettük észre, hogy ha kimentünk a közeli plázába, (két hét után, amikor be voltunk zárva) nem tudtunk mozdulni az emberektől. Akkor mindenki érezte annak a súlyát, hogy most elért valamit és ezt most fenn kell tartani. Mondjuk engem ez a része, a hírnév nem igazán érdekelt, csak az, hogy a zenében ki tudjak teljesedni, hiszen tizenvalahány év keserves munkája volt abban, hogy idáig jutottam.

A győztes mindent visz, vagy van esélye a többieknek is?

Egyáltalán nem azt látom, hogy csak a nyertes nyer egyedül. Igazából a nyertes egy autót nyer és egy lemezszerződést. Ha megnézzük az ötödiknek is megvan ugyanez a lehetőség. Lehet, hogy az autót nem kapja meg, de lemezszerződést kap, videoklipet forgat. Van, hogy a nyertest kevesebbet látjuk a televízióban, mint egy másik versenyzőt. Végeredményben nem ez számít. Az az érdekes, hogy ki hogyan hozza össze a Megasztár utáni életét. Nagyon sok összetevője van ennek. /

Láthattuk, hogy sokan dolgoznak azon, hogy ne csupán énekes produkció legyen, hanem igazi show. Mekkora rész jutott az éneklésre és mennyit vitt el a show? (mozgás, koreográfia stb..)

Voltak olyan napok, amikor többet vitt el a show. Kamerapróbák, ruhapróbák, koreográfia próba. Szerdától szombatig, az élő adásig bent voltunk a stúdióban, ez azt jelenti, hogy odamentünk fél 10-re és éjfélkor indultunk haza. Megesett, hogy csak egyszer tudtam elénekelni a dalomat, mert mindenkivel le kell próbálni a kameramozgást, megnézték a kamerában a ruhát, a színeket, a hátteret hozzá. Ez nagy álló és tűrőképességet igényel...

Volt olyan, hogy 8-10 órán keresztül álltunk a színpadon, amit csak az szakított meg, hogy elmentünk enni. A végén már a lépcsőkön aludtunk, szóval nagyon fárasztó. Amire odáig jut valaki, hogy élő adásban kinyílik az ajtó és a színpadra kimehet… az senki sem tudja elképzelni, hogy mennyi át nem aludt éjszaka, tanulás, fáradtság van mögötte. Ez nagyon kemény feladat és mellette ott a stressz, hogy 2.5 millió ember néz. Élőben, és ha bakizol, akkor azt mindenki hallja. Ezt nem lehet megvágni… nagyon nehéz.

Talán ez a kérdés érdekli leginkább az olvasóinkat, hogy mi történt az énekórákon? Mesélsz erről?

Ezek az énekórák elsőre viccesek voltak. Főleg a közös órák. Vannak olyan gyakorlatok, amik eleve viccesnek tűnnek, ha az ember még nem csinált ilyeneket. Különböző brümmögések, nyekegések, nyafogások. Ezek alatt dőlt az egész társaság úgy nevetett, de aztán azt vettük észre, hogy ezek a brümmögések sok mindenben segítenek minket. Akkor kezdtük azért komolyabban venni. (nevet)

Az egyéni órákon a tanár nagyon odafigyelt ránk, és nem nyugodott, amíg egy kis hibát is talált. Nem engedett ki addig az óráról. Éreztük rajta, hogy ez nem csak egy munka számára, hanem nagyon fontos az, hogy ki hogy teljesít.

Úgy kezdődött az óra, hogy hangképzés, skálázás. És utána átvettük és foglalkoztunk a dallal. Minden nap kellett menni órára és az élő adás előtt is volt egy nagy közös beéneklés

Hogyan alakult az életed, amióta vége a show-nak?

Rengeteg felkérés jött azonnal. Volt olyan nap, hogy 4-5 helyen kellett fellépni. Sokat utaztunk és ez elé fárasztó volt, de nagyon élveztem, mert akárhová mentünk nagyon szerettek az emberek. Teljesen más lett a hétköznapi élet is. Az emberek odajönnek, fotózkodnak az utcán. Csak pozitív változásokat érzek itthon is, és otthon Komáromban is.

Aztán eltelt egy kis idő. Megkereset egy jó menedzsment akivel azóta is együtt dolgozunk. Szerencsére ők is úgy látják a dolgokat, ahogyan én is szeretném. Megkeresett egy nagy kiadó is, beszélgettünk a lehetőségekről, de nem igazán láttam azt az utat helyesnek. Ami nem én vagyok, azt semmi pénzért nem tudom megtenni. Mindig azt hangoztatom, szinte már jelmondatommá vált az, hogy „Nem minden áron a zene”. A zene az már velem van örökre, ha nem a színpadon, vagy nem milliók előtt, ha csak a családomnak énekelek vagy a barátaimnak, a zene akkor is velem marad. Ha ezzel sikereket érek el nagyon jó, de nem teszem meg minden áron.

Úgy tudom fontos lépéseket tettetek már az új menedzsmenttel?

Arra az elhatározásra jutottunk, hogy közös munkánk ne csak a támogatásról, a szervezésről, a zenék és a klipek gyártásáról szóljon, hanem a munkáinkat mi magunk adjuk is ki. Szóval a legkomolyabb lépést azzal tettük meg, hogy egy lemezkiadót hoztunk létre az R'N'B Production, amiben ebben a formában nincsenek korlátaink. Senki sem mondja meg, hogy mit tegyünk. Olyan anyagot adunk ki, olyan videoklipet forgatunk amilyet szeretnénk, Szerencsére a TV2 partnerünk ebben, tőlük is rengeteg segítséget kapunk.

Nagy öröm nekem, hogy felépítettük a saját hangstúdiónkat is, elég komoly felszereléssel. Ott készülnek a dalok. Reméljük rövidesen alkalmassá válik a hely komplett anyagok készítésére, felvételtől a master-ig. Készül az első videoklip is. Áprilisban forgatjuk le. És valamikor ősz után jöhet a nagylemez. Ezt sem szeretnénk összedobni, csak azért kiadni, hogy legyen már egy lemez. Szeretnék egy anyagot, ami hozzám közel áll, ami jól áll, alaposan kidolgozva, szóval, dolgozunk keményen.

Ez rengeteg elfoglaltságot jelent. Mennyi idő jut így az éneklésre?

(nevet) Egyébként sokat énekelek. A stúdióban írom a dalokat, vagy ha felvételt készítek, mindig beénekelek rendesen. (nevetünk, mert tudjuk, ezt még lehet fokozni)

Hogyan gyakorolsz? Van kedvenc skálád?

Kedves Énektanárom segítségével. :-) Nagyon sokat segít nekem a hangképző CD amit kaptam, mert nem csak az énekórán, de akár otthon is le tudom játszani és segítségével be tudok énekelni. Fellépés előtt vagy feléneklés előtt, de gyakorlás előtt is azokat a skálákat próbálom fejleszteni, amik a lemezen vannak.

Azt hittem régen, hogy nem fontos az énektanár. A Megasztárban jöttem rá, hogy mennyire tudja nyitni az embert. Mennyire fontosak a technikai dolgok..

Egyrészt olyan ez mint a fitness. Ez is egy izomcsoport, és ha nem edz az ember, akkor puhány lesz. :-) Ez van a hanggal is. Másrészt a hanggal bánni kell és vannak erre a profi szakemberek, akik meg tudják mondani, hogy mit, hogyan kell nyitni. Olyan dolgokra hívhatja fel egy jó tanár a figyelmet, amit ember már nem tud megtenni magától, mert megváltozunk az idők folyamán, ezek a természetes ösztönök kiégnek.. Ezt tudja visszahozni az énektanár. Örülök, hogy erre időben rájöttem...

Szóval azt tanácsolod a versenyre jelentkezőknek, hogy ahelyett, hogy pusztán a tehetségükben bíznak, inkább folytassanak legalább alapszíntű énektechnikai tanulmányokat?

Így van, sőt. Hallom és olvasom, hogy a világsztárok is járnak énektanárokhoz, Akiket ismerek a Megasztárból: Kökény Attila, Tolvai Reni, a Sanders, mindenki énektanárhoz jár még a műsor után is, és folyamatosan dolgoznak ezen.

Az internetes megjelenés tudjuk, mennyire fontos a mai világban, teszel e lépéseket, hogy az Internet közönségének is megmutasd magad?

Igen, teszünk lépéseket. Most készült el az új portfolióm, ami nagy örömömre pont olyan lett, amilyet már régen szerettem volna. Régi álmom vált valóra ezzel a sorozattal. Ezek a képek teljesen engem tükröznek. Úgy érzem, sikerült magamat adni a képeken, a fotós nagyon jól adta vissza ezt az érzést. Ezek a fotók lesznek majd a hivatalos weboldalon is, amelyből most premier előtt a cikk olvasói is kaphatnak egy kis ízelítőt...

Milyen lett az új weboldal?

Ez szintén olyan lett, amilyet nagyon szerettem volna, nem a hétköznapi forma, mint amit nagyon sok énekesnél látok. Ebben is próbálunk egy kicsi komolyságot és eleganciát belevinni. Azt szerettem volna, ha belsőm lényege, a soul zene és az elegancia határozza meg az egész weblap lényegét. Szerintem nagyon fontos, hogy egy férfi a zenében is elegáns legyen, bármilyen stílust is képvisel.

Remek gondolat, tökéletes végszó! Köszönjük, hogy elfogadtad a meghívásunkat, terveidhez sok kitartást és sikert kívánunk!

Benkó János